bekecs A: 1774 Bekesben-is (MNy. 60: 219); 1776 Beketset (Nyr. 84: 477); nyj. bekës (MTsz.); bekös (OrmSz.) J: ’hímzéssel v. zsinórozással díszített, prémes, rövid kabát v. mellény | kurzer Pelzrock mit Schnüren’
Lengyel jövevényszó. | ≡ Le. bekiesza ’(rövid) bunda’ [< le. bekieszka ’ua.’]. A megnevezés Bekes Gáspárnak (1520–79), Báthory István egyik hadvezérének a nevére megy vissza: az ő viselete nyomán kedvelhették meg a lengyelek ezt a fajta felsőkabátot. ≋ Megfelelői (részben magyar közvetítéssel): ném. Pekesche; szbhv. (N.) bȅkeš; rom. (N.) bechéș; stb.: ’bekecs’ ⌂ A szó belseji cs affrikálódás eredménye. A lengyel szó végi magánhangzó elmaradásához vö. →beszéd, →kolbász stb.
☞ EtSz.; Nyr. 84: 477; TESz.; EWUng.