balkány × A: 1498 Zarazbalkanhath [hn.] (OklSz.); 1572 balkan (MNy. 62: 358); 1838 Balkány (Tzs.) J: ’vizenyős, lápos hely | flache Sumpfgegend’
Jövevényszó, valószínűleg egy török nyelvből. | ≡ Oszm. (N.) balkan ’láp, ingovány’. Vö. még Kāšγ. balčı̈q ’agyag’, balı̈q ’sár; vályogfal’; tat. balčïk ’iszap; ingovány’; kaz. balkaš ’mocsaras terület’; stb. [< török *bal- ’nedvessé, mocsarassá válik’]. ⌂ A magyar nyelvterület északkeleti részén, viszonylag kis területen használt tájszó. ∼ Ugyanerre az etimonra mennek vissza: 1181/ Balkan [hn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 43); 1856 Balukány [hn.] (Klemm: PécsiHn. 4); stb.; ezek azonban közvetlen török névadással keletkezhettek, mivel az adatok Magyarországnak azon területeiről származnak, ahol egykor besenyők éltek.
☞ KCsA. 1. Kieg.: 470; NyK. 51: 98; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.