bátya A: 1271 ? Bathiamezey [hn.] (EtSz.); 1416 u./¹ o̗batta [ɔ: o̗ baṫṫa] (BécsiK. 64); 1475 u. bathÿam (NyírkGl.); 1645 bátsásoknak [sz.] (NSz.); 1825 Báty (NSz.); 1862 bács (CzF.); nyj. bájám (ÚMTsz.) J: 1 1416 u./¹ ’nagybácsi | Onkel’ (↑); 2 1513 ’idősebb férfitestvér | älterer Bruder’ # (MNy. 16: 17); 3 1515–1520 k. ’〈idősebb férfi megszólításaként〉 | 〈als Anrede an einem Älteren〉’ (RMKT. 1²: 495)

Vitatott eredetű. | 1 Belső keletkezésű, kedveskedő gyermeknyelvi szóteremtés. |  ≋  Hasonló keletkezésű szavak más nyelvekben: alb. bac, bácë ’nagybácsi; vkinek idősebb fivére’; rom. bade ’nagybácsi, idős férfi’; stb.  ⌂  A bátya alak szó végi magánhangzója elhomályosult E/3. birtokos személyjel lehet; vö. →apa, →ipa stb. 2 Szláv jövevényszó. |  ≡  Blg. баща ’apa’, бате, батьо, бачо ’vkinek idősebb fivére; nagybácsi’; szbhv. baća ’‹bizalmas használatban› fiútestvér’; szlk. báťa ’nagybácsi’; or. батя ’apa; pópa’, (N.)  ’vkinek idősebb fivére ’; stb. [? < szláv *bratrъ ’fiútestvér, fivér’; vö. →barát]. ▣  ⌂  A korábbi bátya alakból kései elvonás eredményeként jött létre a báty alakváltozat, amely másodlagos lexémaként lassan háttérbe szorítja a köznyelvben ma már kissé régiesnek vagy nyelvjárásiasnak érzett bátya alakot.  ∼  Idetartozik: bátyó ’idősebb fiútestvér’  (1734: MNy. 57: 486), amely az -ó becéző-kicsinyítő képzővel keletkezett; vö. anyó(→anya), apó(→apa) stb.

☞ NyK. 62: 282; StSl. 8: 421; TESz.; EWUng.→ bácsi, barát, unoka-