atlasz¹ A: 1380 atlaz (OklSz.); 1429–1437 atlatz (OklSz.); 1494–1495 atlasio [lat. végződéssel]; athlasio [lat. végződéssel] (Neumann: Registrum 1338., 1344.); 1714 Atlas (SzT.); 1742/ atlaszból (NSz.); 1745 attlátz (SzT.); 1799 átlaszból (NSz.); 1807 atlász (NySz.) J: ’sima és fényes felületű (selyem)szövet | Atlas 〈Seidenstoff〉’

Vándorszó. |  ≡  Ném. Atlas; rom. atlaz; or. атлac; újgör. ἀτλάζι; oszm. atlas : ’atlaszkelme’. Forrása az arab aṭlas ’sima selyemszövet’, tkp. ’sima’. Az európai nyelvekbe oszmán-török közvetítéssel került.  ⌂  Az átadó nyelv bizonytalan. A tárgy és megnevezése feltehetőleg muszlim (izmaelita) kereskedők révén jutott el hozzánk keletről. A 18. sz.-tól járatos atlasz alak a megfelelő német szó hatását mutatja.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (R.) atlac ’atlaszkelme’.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.

atlasz² A: 1692 Atlásban (MNy. 69: 361); 1796 Átlás (NSz.); 1815 atlasból (Nszt.); 1836 atlászom (NSz.); 1843 atlasz (NSz.); nyj. atlac (ÚMTsz.) J: ’térkép(album) | Landkartenbuch, Atlas’

Latin  (h.) jövevényszó, később nemzetközi szó is. |  ≡  Lat.  (tud. h.) atlas ’térképalbum’ [< lat. Atlas  [szn.] ’‹a görög mitológiai óriásnak, Atlasznak a neve, akinek az égboltot (újkori ábrázolásokon a földgolyót) kellett a vállán tartania›’ < gör. ̓Άτλας  [szn.] ’ua.’]; – ném. Atlas; ang. atlas; fr. atlas; stb.: ’térképalbum’. A megnevezés feltehetőleg azon alapul, hogy a térképalbumok címlapján gyakran ábrázolták a földgolyót a vállán tartó Atlaszt. Az európai nyelvekben a francia terjesztette el.  ⌂  Nemzetközi szóként főleg a német közvetítette a magyarba.

☞ EtSz.; TESz.; Farkas: GLEl.; EWUng.