ajak [4] A: 1228 ? Aika [sz.] [hn.] (ÓMOlv. 79); 1270–1272/ ? Ayac [hn.] (ZichyOkm. 1: 215); [1288–1304] Oyok [szn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 64); 1290 Oyk [hn.] (BánffyOkl. 1: 23); 1314/ Ayakas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1353 Aykas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1372 u./ aÿakymott (JókK. 42); 1766 ajjaka (NSz.); 1862 ajk (CzF.) J: 1 1228 ? ’száj; a szájnyílás vékony bőrű széle | Mund; Lippe’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1577 k. ’szeméremajak | Schamlippe’ (NyIrK. 25: 176); 3 1590 ’〈edény〉 nyílása | Öffnung 〈eines Gefäßes〉’ (KárBibl. 1: 308b); 4 1787 ’áll | Kinn’ (NSz.) Sz: ajakos 1314/ [szn.] (↑); 1405 k. aiakas ‹mn› (SchlSzj. 336.); [többes számban] 1862 ’forrt szirmú növények családja | Lippenblütler (Lamiaceae)’ (CzF.) | ajakú, ajkú [csak szókapcsolatokban] 1409 Nyulayakw [szn.] (MNy. 67: 234); 1822 vendég ajkú (Nszt.)
Származékszó. | ⌂ A ’nyílás’ jelentésű →áj² főnévből keletkezett -k kicsinyítő képzővel és jelentésszűküléssel. A 3. jelentés metaforikusan, a 4. jelentés metonimikusan jött létre az 1. jelentésből. ⊚ Az ajakos származék főleg növénytani szakszóként használatos.