őr² A: 1121/ Eur [hn.] (Györffy: DHA. I: 412); (†1092) 1399 Ewrek (Nyr. 1: 86); 1802 ö́rj (NSz.) J: 1 1121/ ? ’〈az Árpád-kori határvédelemben〉 a határ megfigyelője, a gyepűkapuk védője | Späher an den Grenze, Grenzwächter 〈im 11–14. Jh., zur Zeit der Árpáden〉’ (↑); 2 1470 ’őrszolgálat | Wachdienst’ (SermDom. 2: 652); 3 1583 ’őrködő, vmire v. vkire vigyázó személy; vmire felügyelő, vmit gondozó személy | Wächter; Aufseher, Hüter’ # (RMNy. 2/2: 344) Sz: őrség 1409 Ewrzegh [hn.] (ZsigmOkl. 2/2: 218); 1800/ őrségre ’felügyelet, őrködés | Aufsicht, Überwachtung’ (NSz.); 1809 ’őrszolgálat, őrhely | Wachdienst’ (NSz.) | őrködik 1824 őrködő [sz.] (TudGyűjt. 8/9: 57); 1833 őrkedő [sz.] (NSz.)

őriz [1] A: 1211 Euruzeu [sz.] [szn.]; Erzeu [sz.] [szn.] (PRT. 10: 514, 512); 1211 Erizeu [sz.] [szn.] (PRT. 10: 504); 1372 u./ ewrÿʒni [sz.] (JókK. 4); 1405 k. wriʒo [sz.] (SchlSzj. 1463.); 1493 k. ewrewʒetheth [sz.] (SermDom. 2: 402); 1517 evrezneek (DomK. 104); 1551 éroͤzoͤ (NySz.) J: 1 1211 ’óv, vigyáz rá, felügyel | (be)hüten’ # (↑); 2 1372 u. ’néz, ide-oda néz | (hin und her) schauen’ (JókK. 43); 3 1416 u./² ’megtart, betart | einhalten, genau befolgen’ (MünchK. 25rb) Sz: őrizző, őrző 1211 [szn.] (↑); 1405 k. ‹fn› ’felügyelő, őr, felvigyázó | Aufseher, Wart, Hüter’ (↑); 1596 ’őrség | Schutzwache’ (MNy. 72: 481) | őrizet 1416 u./¹ o̗ꝛizèt ’őrszolgálat, őrködés, (ellen)őrzés | Wachdienst, Überwachtung’ (BécsiK. 24); 1416 u./² ’fogságban tartás | Gefangnis’ (MünchK. 80ra) | őrizkedik 1416 u./¹ O̗ꝛizkėggèl (BécsiK. 62) | őrzés 1493 k. ewrẏzeesedben (FestK. 161)

A szócsalád alapja, az őriz bizonytalan eredetű, esetleg származékszó egy török eredetű tőből. |  ⌂  A tőhöz vö. →őr¹. A szó keletkezésének jelentéstani alapja a szótő ’forog, fordul’ jelentése lehet. A ’forog, fordul’ > ’körbejár’ > ’őriz’ jelentésváltozáshoz vö. →cirkál, →kerül stb. A szóvég -z gyakorító képző. A magyarázat gyenge pontja a -z képző előtti eredeti i magánhangzó; ez talán egy eredeti tővéghangzó lehetett.

Az őr főnév elvonás. |  ⌂  Az igéből jött létre elvonással. Az ör szó őrj változata analógiás keletkezésű a →férj, →fürj stb. alapján. – Azonban az a feltételezés sem zárható ki, hogy a szócsalád alapja az →őr² főnév, és az őriz ige annak származékszavaként keletkezett. – Az →őr² névszó a régi nyelvben leginkább összetételekben vagy szószerkezetekben fordult elő; pl. őrön áll ’őrt áll’  (1538: Pesti: Nomenclatura N4), őrt áll  (1585: Cal. 996); stb.  ≁  Valószínűleg nem tartozik ide: (N.) őr ’'kerek abroncsra kötött, csúcsos gyékényúszó, amely a vízbe süllyesztett háló helyét jelzi ‹halászati szakszó›’  (1885: NSz.).  ≂  A (N.) őr ’a legjobb; főrész’  (ÚMTsz.) idetartozása bizonytalan.

☞ MNy. 44: 136; TESz.; MNy. 76: 471; EWUng.→ csendőr, jár-, őr¹, őr-, pénz-, rendőr, testőr