üveg A: 1359 feneseueg (OklSz.); 1395 k. yegÿ, vÿueg (BesztSzj. 556., 565.); 1405 k. iueg (SchlSzj. 1123.); 1518 k. uͤweeg (SándK. 7); 1531 wwek (ÉrsK. 330); 1533 ewvek (Murm. 1594.); 1559 uͤueg poharral (Székely I.: Krón. 101b); 1577 k. wegeͦth (OrvK. 37); 1653 éveg (NySz.); 1788 ö́g (MNy. 5: 287); 1854 üjeg (NSz.); nyj. ëeg, ijeg, öeg, üheg, üög (MTsz.) J: 1 1359 ’üvegből való edény, eszköz | Gegenstand aus Glas 〈Trinkglas, Flasche usw.〉’ # (); 2 1372 u./ ’kemény, többnyire átlátszó, törékeny anyag | Glas als harter, meist durchsichtiger, zerbrechlicher Stoff’ (JókK. 83) Sz: üveges 1453 Iweges [szn.] ’ablakos, üvegező személy | Glaser’ (TörtTár 1882: 541); 1590 ’üvegszerű, üvegtartalmú | glasig’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 6.) | üvegesedik 1791 üvegesedést [sz.] (NSz.) | üvegez 1808 Üvegezni [sz.] (Sándor I.: Toldalék)

Jövevényszó, valószínűleg az alánból. |  ≡  Osz.  (K.) avg, (Ny.) avgä: ’üveg ‹anyag›; palack, üveg’ [iráni eredetű; vö. kperzsa āpakēnak ’kristály’; újperzsa ābgīna ’ua.; üveg ‹anyag›’; szogd ʼpkynʼk ’kristály’; stb.].  ≋  Megfelelői: örm. apʼakʼi ’ua.; üveg ‹anyag›’; cserkesz abg, apkə ’üveg ‹anyag›; ivópohár’; stb.  ⌂  A magyarba egy feltételezett óoszét palatális alak kerülhetett át; vö. →vért. Néhány magyar változat a ß kiesésével és hiátustöltővel keletkezett.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (N.) uiágă ’üveg ‹anyag›; palack, üveg’.

MSFOu. 151: 335; TESz.; Ligeti: TörK. 168; EWUng. gór-, máriaüveg, szemüveg