üstök A: 1405 k. iſtek (SchlSzj. 294.); 1416 u./¹ v̇ſto̗kenèl (BécsiK. 214); 1495 e. iſto̗ko̗n (GuaryK. 113); 1552 uͤſtekbe (Heltai: Dial. M3b); 1560/ uͤʃʒtoͤkoͤs [sz.] (Huny. C3a); 1575 vͤſteges [sz.] (Heltai: Krón. 67a); 1595 Eüſteük (Ver. 21.); 1771 üstékén (NSz.); 1865 üstükös [sz.] (NSz.); nyj. észtekét, üstëk (ÚMTsz.) J: 1 1405 k. ’szép, hosszú férfihaj | schöne, lange Männerhaare; Stirnhaar’ # (↑); 2 1456 k. ’az üstökös fénycsóvája | Kometenschweif’ (SermDom. 1: 195); 3 1550 k. ’a ló fején levő hosszú szőrzet | Haarbüschel am Kopf des Pferdes’ (MNy. 86: 252); 4 1771 ’tető (lecsüngő) része; eresz | (herabhängender) Teil eines Daches; Dachtraufe’ (↑); 5 1794 ’bugás v. füzéres, porzós virágzat 〈nádé, kukoricáé stb.〉 | Rispe, Ähre 〈des Schilfrohrs, Maises usw.〉’ (NSz.) Sz: üstökös 1405 k. iſtekes ’hajas, szőrös, bozontos, bóbitás | haarig, schopfig’ (SchlSzj. 295.); 1456 k. istekes hugh ‹mn› ’üstökkel rendelkező 〈égitest〉 | Schweif-, Kometen- 〈Stern〉’ (SermDom. 1: 195); 1757 ? ‹fn› ’a Nap körül keringő, szilárd magból, ezt körülvevő gázburokból és csóvából álló égitest | Komet’ (NSz.); 1789/ ’ua.’ (NSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A szóvég esetleg képző lehet. A 2–5. jelentés metafora az 1. jelentés alapján. Az üstökös származékszó főnévi jelentéséhez vö. gör. κομήτης ’hajat viselő; üstökös’; lat. stella crinita ’üstökös’, tkp. ’hosszúhajú csillag’; ném. Schweifstern, (R.) haarstern ’üstökös’.

☞ NyK. 35: 61; TESz.; EWUng.