ürügy A: 1621 uͤroͤgy; Uruͤgyével [ɔ: Uͤruͤgyével] (Szenczi Molnár: Dict.); 1669 uͤregy (NySz.); 1695 irigjivel (MNy. 38: 206); 1708 Ürǘgy (Pápai Páriz: Dict.); 1804 ǘrǘgyǘ [sz.] (NSz.); 1812 örögyǘl (NSz.); 1874 ürüd, ürűt (CzF. ürügy² a.) J: ’kibúvó, kifogás, mentség | Vorwand’ #
Belső keletkezésű, keletkezésmódja azonban bizonytalan. | ⌂ Feltehetőleg az ör, ürü szóbólkeletkezett, amely az →örv² ’kifogás, ürügy’ régi változata. Lehetséges, hogy tautologikus összetételként keletkezett; a második rész ebben az esetben azonos lehet az →ügy² ’ok, indíték’ szóval. A szó azonban származékszó is lehet -gy kicsinyítő képzővel., vö. →jobbágy. – A szóban az üres, űr (→üreg) megléte is érzékelhető; vö. üres ügy, űrügy ’kifogás, ürügy’ (1808: Sándor I.: Toldalék).