ül² A: 1456 k. Illietek (SermDom. 1: 210); 1508 v́dlj (NádK. 489); 1518 k. ẃdo̗l (PeerK.); 1533 wdwͤlwk (NySz.); 1559 ÿdlik (Székely I.: Krón. 18v.); 1604 Ülloͤc (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 1456 k. ’〈ünnepet〉 megtart, megszentel; 〈vmennyi időt〉 ünnepléssel tölt | 〈ein Fest〉 feiern; 〈eine gewisse Zeit〉 feiern’ # (↑); 2 1804 ’vkit vendégséggel, lakomával ünnepel | jmdn durch ein Fest ehren’ (NSz.); 3 1833 ’lakomát, vendégséget tart | eine Fete veranstalten’ (NSz.) Sz: ülő 1470 ille ’szent, megtartandó 〈ünnep〉 | heilig, zu feiernd 〈Fest〉’ (SermDom. 2: 359)
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. | ⌂ Az alapszó az →igy lehetett; a szóvég -l igeképző. Az ül alak keletkezése depalatalizálódással és dl > ll > l hangváltozással ment végbe; legvégül vö. beszél (→beszéd), →hall¹. A 2., 3. jelentés metafora az 1. jelentés alapján. A szó tulajdonképpeni jelentése ’megszentel’ lehetett.
☞ TESz.; EWUng.→ igy