ötöl-hatol A: 1787 ötölés hatolás [sz.] (NSz.); 1807 Ötölnihatolni [sz.] (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1838 Ütölni-hatolni [sz.] (Tsz.) J: ’kertel, köntörfalaz, összevissza beszél | Umschweife machen, hin und her reden’ – De vö. 1767 Ne ötölly [l-j]; ne hatoly [l-j] ’ua.’ (NSz.)
Játszi szóalkotás útján keletkezett ikerszó. | ⌂ Az előtag valószínűleg onomatopoetikus eredetű, az akadozva beszélő ember hangjait utánozza. – Az előtag szóvége gyakorító képző; ennek az összetételi tagnak a hangalakja népetimológiával keletkezett az →öt hatására. Az utótag a népetimológiás hatás további következményeként jött létre a →hat² szóból igeképzővel.