öt A: 1067 k./ ? Hethe [sz.] [szn.] (Györffy: DHA. I: 184); 1213/ Vtholm [hn.] (VárReg. 152.); 1372 u./ ewt eʒeren (JókK. 107); 1456 k./ eth ʒaʒor (SermDom. 1: 183); nyj. ët (ÚMTsz.) J: ’négynél eggyel több | fünf’ # Sz: ötöd 1211 ? Wtod [szn.] (OklSz.); 1416 u./¹ o̗to̗d ‹mn› ’ötödik | fünfter’ (BécsiK. 17); 1566 ‹fn› ’ötödrész | der fünfte Teil’ (NySz.); 1894 ’öt hangköznyi távolság a zenében, kvint | Quinte’ (NSz.) | ötödik 1416 u./³ O̗to̗dik (AporK. 166) | ötös 1708 Ötös ‹mn› ’öt egységet tartalmazó | Fünfer-’ (Pápai Páriz: Dict.); 1842 ’öt hangszerre írt zenemű, kvintett | Quintett’ (NSz.); 1888 ‹fn› ’iskolai érdemjegy | Schulnote Fünf’ (NSz.) R: ötször 1416 u./² o̗tʒèꝛ èʒeꝛ (MünchK. 21rb)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) ät; osztj.  (V.), (DN.), (O.) wet; zürj.  (Sz.), (P.) vit; votj.  (Sz.), (G.) vit'; cser.  (KH.) wəc; md.  (E.) vet'e, (M.) vet'ä; finn viisi (viite-); lp. vit'tâ: ’öt’ [fgr. *βitte ’ua.’].  ⌂  Az öt, valamint a →hat² finnugor előzménye keveredhetett egymással, ill. analógiásan befolyásolhatták egymást. Ez lehet a magyarázata a mindkét számnév írásos adataiban kimutatható t, ill. tt megfelelésnek. A mássalhangzó-fejlődéshez vö. →öl¹, ill. →hat². A szó eleji ö-höz vö. →öl¹, →öv stb. Az ’ötödik hang’ jelentésű ötöd származékszó önállósodás útján keletkezett az ötödhang ’ua.’  (1823: Márton J.: MNSz.–NMSz. Quinte a.) összetételből; hasonló jelentéshez vö. →másod.  ⚠  Uráli kori örökségként való magyarázata jelentéstani és kultúrtörténeti okok miatt kevésbé valószínű.

Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; MNy. 84: 173; EWUng. huszon-, ötöl-hatol, ötvenUN UEW. № 1154