ösztövér A: 1177/ Esteuerd [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 182); 1233 Eztuer [hn.] (OklSz.); 1263 Yzteuer [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 305); 1347 Wztuerfalu [hn.] (OklSz.); 1372 u./ ewʒtewereÿtÿuala [sz.] (JókK. 71); 1394 Zteuerfalu [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 305); 1416 u./¹ o̗zto̗uèrbèknèc (BécsiK. 118); 1538 ewſteuer (Pesti: Nomenclatura O4); 1551 oͤsztéuér (NySz.) J: 1 1177/ ? ’sovány | mager’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1177/ ? ’száraz, aszott | trocken, dürr’ (↑), 1513 ’ua.’ (CzechK. 37); 3 1533 ’ijedős, könnyen megriadó 〈ló〉 | scheu 〈Pferd〉’ (Murm. 452.); 4 1560 k. ’meggyötört, elcsigázott; gyenge, bágyadt | abgemergelt; ermattet’ (GyöngySzt. 4283.); 5 1585 ’vékony; keskeny | dünn; schmal’ (Cal. 460) Sz: ösztövérít 1372 u./ (↑) | ösztövérség 1395 k. eʒteuerſeg (BesztSzj. 1308.) | ösztövéredik 1495 e. meg o̗ʒ̗to̗uero̗dıc (GuaryK. 5)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A háromszótagos változatok lehetnek az elsődlegesek, a kétszótagos alakok a második nyílt szótagban bekövetkezett magánhangzókieséssel keletkeztek. Az alapjelentés ’sovány, gyenge ‹ember, állat›’ lehetett. Ma leginkább az 1. és az 5. jelentésében használatos.

☞ TESz.; EWUng.