ön-¹
I önmaga A: 1372 u./ ewn maga (JókK. 19) J: ’saját személye, saját maga | er, sie, es selbst’ #II önbelőle † A: 1372 u./ ewn belewle kÿwl (JókK. 10) J: ’saját magából | aus, von selbst’ | önkéjén † A: 1416 u./¹ o̗nkeieken (BécsiK. 32) J: ’önként, szabad akaratból | freiwillig’ | önbenne † A: 1456 k. wnbenne (SermDom. 1: 448) J: ’személyében | in ihm/ihr’ | önkényén † A: 1520 Enkenniken (Gl.) J: ’önként, szabad akaratból | freiwillig’ | Ilyenek még: önközte ’közöttük | unter ihnen’ (1580 k.: Gl.); önképpen ’saját magától | von selbst’ (1750: NySz.)
Összetett szavak előtagja, azonos az →ön² (→önnön) szóval. | ⌂ Az utótag →önnön előtaggal is előfordul; vö. 1529 e. wnwn magok ’ő maga, saját maga’ (VirgK. 12v); 1531 ewnnen kehen ’önkéntes’ (ÉrsK. 485). – Utótagok a magyarban (címszók kivételével): belőle (→belül), kéjén (< →kéj), kényén (→kény).
☞ TESz. ön a., ön- a.; EWUng.→ belül, benne, kéj, kény, maga, ön¹, önként, önkény, önnön
ön-²
I önismeret A: 1790 ön esméret (Nyr. 10: 309) J: ’önmaga megismerése | Selbsterkenntnis’ # | önérzet A: 1812 önérzettel (NSz.) J: ’az ember személyes értékének és az életben betöltött szerepe fontosságának érzése, tudata | Selbstgefühl’ # | öntudat A: 1821 öntudatot (TudGyűjt. 5/3: 14); 1831 öntudatja (MNy. 15: 148) J: ’az embernek önmagára mint személyiségre és a világhoz való viszonyára vonatkozó tudata | Selbstbewußtsein’ # | Ilyenek még: önbizalom ’az a tulajdonság, hogy vki bízik saját képességeiben, magában | Selbstvertrauen’ (1831/: NSz.); önfegyelem ’önuralom | Selbstdisziplin’ (1856: RefGimnKecskemét : 5)II öngyilkosság A: 1809 őngyilkosságtól (NSz.) J: ’az a tett, hogy vki önmagát szándékosan megöli | Selbstmord’ # | önvédelem A: 1818 ö́nvédelemrö́l (TudGyűjt. 2/6: 18); 1825 önvédelem (Nyr. 39: 204) J: ’vkinek a maga személyét v. javait veszélyeztető támadás elleni védekezése | Selbstverteidigung’ # | önfenntartás A: 1826 önfenntartásnak (NSz.) J: ’létfenntartás | Selbsterhaltung’ | Ilyenek még: önfeláldozás ’az a cselekvés, hogy vki életét áldozza más(ok)ért v. vmely eszméért | Selbstaufopferung’ (1826: TudGyűjt. 10/8: 113); önfertőzés ’nemi önkielégítés | Selbstbefleckung’ (1843: Kunoss: UjdSzóf. Magömlesztés a.)III önműködő A: 1839 önmüködő (Tudtár 6/9: 143); 1922 Önműködő (RévaiLex.) J: ’külső jelzésre elindítható v. működésben tartható, automatikus | selbsttätig, automatisch’ # | öngyújtó A: 1884 öngyújtót (VasárnapiU. 1884. febr. 3.: 81); 1914 öngyujtó (NSz.) J: ‹mn› 1914 ’magától gyújtó | selbstzündend’ (↑) | ‹fn› 1928 ’gyújtókészülék | Feuerzeug’ # (TechnLex. 2: 190) | önindító A: 1875 önindító (TermtudKözl. 1875. jún. 1.: 252); 1952 önindító (Halász: MNSz.) J: ’önműködő indító, robbanómotor megindításához használatos olyan, rendszerint elektromos szerkezet, amely a főtengelyt addig forgatja, míg a gyújtás a motorban meg nem történik | Selbstanlasser’
Tükörfordítások előtagja, azonos az →ön² (→önnön) szóval. | ⌂ A tükörfordítások német minta alapján keletkezett összetett szók; vö. ném. Selbsterkenntnis, Selbstmord, selbsttätig; stb. Az 1. és 2. csoportban az összetételi tagok között birtokos viszony áll fenn, a 3. csoportban határozói. – Utótagok a magyarban (címszók kivételével): ismeret (→ismer), érzet (→érez), tudat (→tud), gyilkosság (→gyilkos), védelem (→véd), fenntartás ’magatartás’ (1760: NSz.), gyújtó (→gyűjt), működő (→mű) stb. ⌘ A legtöbb összetétel nyelvújítási szóalkotás.
☞ TESz. ön a., ön- a.; EWUng.→ érez, fenn, indít, ismer, gyilkos, gyújt, mű, önnön, tart, tud, véd