ölel A: 1372 u./ meg ewlelyuala (JókK. 64); 1416 u./¹ O̗lo̗lètnèc [sz.] (BécsiK. 266); 1456 k. megh wlelÿ (SermDom. 2: 494); 1515 k. meg elelni [sz.] (AporK. 218) J: 1 1372 u./ ’átkarol | umarmen’ # (↑); 2 1416 u./¹ ’küzd, birkózik | kämpfen, ringen’ (↑); 3 1493 k. ’átfog, körülvesz | umfassen, aufnehmen’ (FestK. 50); 4 1789 ’közösül | koitieren’ (NSz.) Sz: ölelés 1372 u./ ewleleſuel (JókK. 71) | ölelet 1416 u./¹ o̗lèlètbèn ’küzdelem, harc | Ringen, Kampf’ (BécsiK. 266) | ölelkedik 1479 ewlelkedem (NyírkGl.) | ölelget 1495 e. o̗lelgeteſert [sz.] (GuaryK. 95) | ölelgetés 1495 e. (GuaryK. 95) | ölelkezik 1717 öszve ölelkeztek (MNy. 58: 225)

Származékszó. |  ⌂  Az →öl² főnévből keletkezett -l igeképzővel; vö. karol (→kar²), markol (→marok) stb. Keletkezésének jelentéstani alapja az öl² eredeti ’kitárt karok’ jelentése. Hasonló szemlélethez vö. ném. Arm ’kar’ : umarmen ’vkit átkarol’; fr. bras ’kar’ : embrasser ’megölel, megcsókol’. A 2. és 3. jelentés metafora az 1. jelentés alapján, a 4. jelentés pedig eufemizmus.

☞ NéprNytud. 3–4: 121; TESz.; EWUng.→ öl²