óceán A: 1591 Oceanum (MNy. 75: 509); 1604 Ocean tengeren, Oceanuſon (Szenczi Molnár: Dict. Æthíone a., Gleſſária a.); 1793 Otzéán tenger (NSz.); 1795 k. Otzán (NSz.); 1797 u./ Ótzeánja (NSz.) J: ’világrészeket elválasztó tenger | Ozean’ #
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. Oceanus, mare Oceanum ’világtenger’ [< gör. ὠκεανός ’a világkorongot körülvevő folyam, világtenger’, eredetileg gör. Ὠκεανός [szn.] ’‹a nagy őstenger istenének neve a görög mitológiában›’ szóból]. ≋ Megfelelői: ném. Ozean; fr. océan; stb.: ’óceán’. ⌂ Az us végződés kieséséhez vö. →advent, →dékán stb. – A magyarba a személynév is átkerült; vö. Oceanos [szn.] (1559: Székely I.: Krón. 8a).
☞ TESz.; EWUng.