ítél A: 1372 u./ ytelnek (JókK. 154); 1416 u./¹ Itėllėn [l-j] (BécsiK. 24); 1482 ÿtÿlt level [sz.] (MNy. 9: 444); 1551 étilet [sz.] (NySz.); 1575 vͤtéltessed [sz.] (NySz.); 1595 Etelni [sz.] (Ver. 52.); nyj. ítill (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’vmilyen büntetést szab ki vkire | verurteilen’ # (JókK. 154); 2 1372 u./ ’ítélkezik; dönt vmilyen ügyben | richten, ein Urteil fällen’ (JókK. 90); 3 1416 u./² ’vmilyen véleményt formál róla; tart, vél | urteilen; erachten, für etw halten’ # (MünchK. 63ra) Sz: ítélet 1372 u./ ytelet (JókK. 123) | ítélés 1416 u./¹ itėlėſenèc (BécsiK. 49) | ítélkezik 1842 ítélkezési [sz.] (HazKülfTud. 1842. júl. 6.: 214); 1887 itélkezik (NSz.)
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. | ⌂ Az alapszó az it lehetett, az →üt régi változata. A szóvég -él gyakorító képző; vö. metél (→met), vetél (→vet). A szó keletkezése a(z ítélkező) bírói pálca használatával állhat összefüggésben; az eredeti jelentése ’pálcával megüt, ütlegel’ lehetett. Ilyenfajta jelentéstani viszonyhoz vö. →sújt ’fenyít, büntet’, pl. az alábbi, különböző szószerkezetekben: fegyházzal, bírsággal, halállal sújt ’börtönbüntetésre, pénzbüntetésre, halálra ítél’ stb. – A (R.) ite ’bíró, bíra; ítélet, bírósági ítélet’ (1808: NSz.) az ítél-ből lett elvonva. Az ítész ’bíráló, kritikus’ (1846: NSz.) származékszó az ite alakból -sz névszóképzővel keletkezett. ⌘ Az ite és ítész nyelvújítási alkotások.