észak A: 1405 k. eʒak ʒel, eʒek ʒel (SchlSzj. 101., 131.); 1405 k. ? wʒak (SchlSzj. 113.); 1416 u./¹ ? èzfek, Èzfèkėꝛė, ėzfèkꝛè (BécsiK. 23, 13, 303); 1470 ewzac (SermDom. 2: 483); 1490 ysak (SzalkGl. 61.); 1535 Isek [hn.] (SzT.); 1575 északrol (NySz.); 1598/ Eszkén [hn.] (SzT.); 1621 Eyzak (SzT.); 1734 éczaki [sz.] (NSz.); 1737 Észkás [sz.] (SzT.); 1758 Eszokrol (SzT.) J: 1 1405 k. ’a déllel ellentétes világtáj | Norden’ # (↑); 2 1405 k. ? ’dél mint világtáj | Süden’ (SchlSzj. 113.), 1416 u./¹ ’ua.’ (BécsiK. 13); 3 1535 ’északi oldal; északi fekvésű földrész | Nordseite; Feldstück von nördlicher Lage’ (↑) Sz: északi 1536 eʒakÿ (Pesti: Fab. 45a)

Összetett szó, esetleg török mintára alkotott tükörfordítás. |  ⌂  Az →éj, ill. a (R.) é változat + a →szak¹ ’rész, darab’ jelzős alárendelő összetétele. Vö. csuv. śər jenni; tat. tö̆n jak: ’észak’, tkp. ’éjszaka’ + ’oldal’. vö. még ném. Mitternacht ’éjfél’, (N.), (R.) ’észak’. Napszaknak és égtájnak azonos szóval történő megnevezéséhez vö. még →dél. – A 2. jelentés keletkezése talán azzal magyarázható, hogy az északszél ’északi szél’  (1560 k.: GyöngySzt. 2682.) megnevezés nemcsak az észak felől fújó szélre vonatkozott, hanem a délről északi irányba fújó déli szélre is.

☞ EtSz. éjszaka a. is, észfek a. is; NyK. 52: 201; TESz.; MSFOu. 185: 62; EWUng.→ delej, éjjel, szak¹UN UEW. № 924