ér¹ A: 13. sz. közepe/ ere (ÓMS.); 1569 Eer (MNy. 55: 541) J: 1 13. sz. közepe/ ’beteljesedik; beigazolódik | sich erfüllen; sich bewahrheiten’ (↑); 2 1470 ’értéke van | wert sein’ (SermDom. 2: 340); 3 [főleg be~] 1495 e. ’vmivel megelégszik | sich begnügen’ # (GuaryK. 111) Sz: érték 1527 erteke ’tehetség | Talent’ (ÉrdyK. 137); 1757 ’érték | Wert’ (NSz.) | értékes 1604 Értekes ’fontos | wichtig’ (Szenczi Molnár: Dict.); 1754 ’becses | wertvoll’ (NSz.) | értéktelen 1643 ertektelensigh [sz.] ’pénztelen | unbemittelt, geldlos’ (SzT.); 1822 Értéktelen ’hibás, hasznavehetetlen | wertlos’ (Wagner: Phras. Inanis a.) | érvény 1831/ érvényességgel [sz.] ’hatály 〈jog〉 | Geltung’ (NSz.) | érvényes 1831/ [sz.] (NSz.) | értékesít 1832 értékesítni [sz.] (NSz.) | érvénytelen 1839 érvénytelenít [sz.] (Nszt.) | érvényesít 1841 érvényesiteni [sz.] (Nszt.) | érvényesül 1842 érvényesül (Nszt.) | értékel 1854 értékelt [sz.] (Nszt.)
Jelentéselkülönülés. | ⌂ Az →ér²-ből keletkezett. A jelentésváltozás folyamata ’megérkezik’ > ’vminek a nagyságát, mértékét eléri, feléri’ > ’beteljesül’ lehetett. ⌘ Az érvényes, valamint a többi későbbi származék a nyelvújítás idején keletkezett. ⚠ Ótörökből származtatása téves.
☞ NyK. 31: 247; EtSz.; TESz. ér² a.; StUASuppl. 1: 74; EWUng.→ egyen-, ér², érem, név-
ér² A: 1416 u./¹ eriuala (BécsiK. 136); 1527 oda eerkoͤzyk vala [sz.] (ÉrdyK. 656); 1541 alā īr vala (Sylvester: ÚT. 2: 137); 1549 irni [sz.] (RMNy. 2/2: 67) J: 1 1416 u./¹ ’(mozgás közben) eltalál, érint | berühren, treffen’ # (↑); 2 1519 ’a kívánt helyre jut el, (el)érkezik | ankommen’ # (JordK. 697); 3 1519 ’kortársként megér vmit | erleben’ # (JordK. 840); 4 1541 ’vmeddig terjed, nyúlik | reichen, langen’ # (↑); 5 1590 ’elfog, elkap | erwischen’ (SzT.); 6 1616 ’véletlenül tesz vmit | zufällig tun’ (NySz.); 7 1645 ’képes vmire | tun können’ (NySz.) Sz: érkezik 1527 (↑)
Bizonytalan eredetű, esetleg ótörök jövevényszó. | ≡ Vö. ujg. är-; csag. ir-; oszm. er-; stb.: ’elér’. ≋ Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatók. ⌂ A magyarba átkerült alak *er- lehetett. A szó az ótörök jövevényszók korai rétegébe tartozik. Talán még az uráli őshazában bekerülhetett a magyarba, s így alakulhatott ki finnugor szavainkra emlékeztetően nagy szócsaládja. A magyarázat hangtani nehézsége, hogy a feltehető ’megérint’ alapjelentésű származékok szókezdő magánhangzója a régiségben rendszerint nyílt volt, és í-ző változatai sem voltak (vö. →érdekel, →érdes¹, →érez, →érint, →ért), ezzel ellentétben a ’valahová elér, eljut’ alapjelentéshez sok í-ző változat is kapcsolódik (vö. →ér¹, →érik). A szó eleji e > é változáshoz vö. →érdem. A 4., esetleg a 2. jelentés volt az eredeti. ⚠ Finnugor egyeztetése kevésbé valószínű.
☞ NyK. 31: 247; TESz. ér¹ a.; NyK. 73: 143, 87: 446; StUASuppl. 1: 72; UEW. 497; EWUng.→ ér¹, érdekel, érdekes¹, érez, érik, érint, ért, öregUN UEW. № 1000
ér³ A: 1055 eri (TA.); 1109 er hat [hn.] (MNL (OL) Dl. 11); 1249 Eer [hn.] (Fejér: CD. 4/2: 52) J: ’patak | Bach’
Vitatott eredetű. | 1 Jelentéselkülönülés eredménye. | ≡ Az →ér⁴-ből keletkezett. A jelentéséhez vö. lat. veno; ném. Ader; stb.: ’véredény; vízér; érctartalmú ér’. 2 Örökség a finnugor korból | ≡ Zürj. (Sz.), (P.), (KP.) šor ’patak’; votj. (Sz.), (G.), (J.) šur ’ua.; folyó’ [fgr. *šerɜ vagy *šärɜ: ’patak’]. ▣ ⌂ A szó elejéhez vö. →egér.
☞ EtSz.; NyK. 67: 118; TESz.; UEW. 499; EWUng.→ ér⁴, eregetUN UEW. № 1003
ér⁴ A: 1244/ Kuer [hn.] (Nyr. 109: 360); 1405 k. er (SchlSzj. 388.); 1416 u./¹ o̗̗èrit (BécsiK. 200); 1506 eertoͤl (WinklK. 204); 1560 k. ęr (GyöngySzt. 4263.); nyj. ër (MTsz.) J: 1 1244/ ’bányaér | Erzader’ (↑); 2 1405 k. ’véredény | Ader’ # (↑); 3 1604 ’erezet | Äderung’ (Szenczi Molnár: Dict. Taeniae a.); 4 1655 ’lényeg | Kern einer Sache’ (EWUng.); 5 1708 ’növény ere | Pflanzennerv’ (Pápai Páriz: Dict. Vēna a.); 6 1708 ’tehetség | Talent’ (Pápai Páriz: Dict. Vēna a.) Sz: erezet 1770 erezeteik (Kalmár: Prodr. 241)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (T.) tǟr ’gyökér’; osztj. (V.) ler ’vonás, vonal; sáv, csík’, (O.) ler ’gyökérrost’; votj. (Sz.) vir-ser ’(vér)ér’ (vir ’vér’); cser. (KH.) šär ’ua.’ [fgr. *šärɜ ’(vér)ér; rost(szál); gyökér’]. ≋ Megfelelői: juk. larχu ’gyökér’. ⌂ A 6. jelentéshez vö. lat. vena ’‹vér-, víz-, bánya-›ér; véna ‹tehetség, képesség›’.
☞ EtSz.; MSzFE. ér¹ a.; TESz.; EWUng.→ aranyér, ér³, vissz-UN UEW. № 884