éden A: 1551 Edenbe (NySz.); 1772 Édenben (Nszt.); 1779 éden kertekbe (Nszt.) J: ’a bibliai paradicsom, a boldogság helye | der Garten Eden’
Héber jövevényszó, latin (e.) közvetítéssel is. | ≡ Héber ʻēden ’paradicsomkert, éden’; – vö. még lat. (e.) Eden, Edem, (h.) Eden: ’ua.’. A héber szó a GanʻĒden ’a gyönyörűség kertje’ szószerkezetből önállósult. ≋ Megfelelői: ném. Eden; fr. Éden; stb.: ’éden’. – A szó protestáns bibliafordításokban jelent meg először. Gyakran fordul elő az édenkert összetételben (↑).
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.