árt¹ A: 13. sz. második fele/ artotlonſaga [sz.] (GyS.) J: ’kárt tesz vkiben, vmiben, szándékosan rosszat tesz vkinek, vminek | schaden’ # Sz: ártatlan 13. sz. második fele/ artotlonſaga [sz.] (GyS.) | ártatlanság 13. sz. második fele/ artotlonſaga (GyS.) | ártandó 1456 k. arthandokthul ’ártalmas | schädlich’ (SermDom. 2: 63) | ártandóság 1492 artandossagoth (MNy. 37: 203) | ártalmasság 1500 k. artalmaſſagatewl (AporK. 9) | ártalmas 1525 artalmas (VitkK. 42) | ártalom 1583 artalomra (NySz.) | ártalmatlan 1822 ártalmatlan (TudGyűjt. 6/12: 5)

árik ∆ A: 1878 Árik (Nyr. 7: 237) J: ’〈ételnemű〉 romlik | verderben 〈Lebensmittel〉’

Vitatott eredetű szócsalád, a tagok egymáshoz való viszonya is tisztázatlan. | 1 Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) årt- ’(el)fárad’; osztj.  (V.) ari̮- ’eltörik’; zürj.  (Sz.), (P.) or- ’(szét)szakad, kettéválik’; votj.  (Sz.) ur- ’leszakít; gyomlál’ [fgr. *arɜ- ’szakít, leszakít, szétszakít’]. 2 Ótörök jövevényszó. |  ≡  Kāšγ. ar-; CC. ar-; tat. ar(ï)-: ’legyengül, (el)fárad ‹ember›’; stb. [valószínűleg török *ār- ’elfárad’].

A szócsaládhoz még |  ⌂  Mindkét származtatásnak vannak gyenge pontjai. Mindkét esetben az árik-ot kellene elsődlegesnek tekinteni, ám ez egyrészt igen későn bukkan fel az írásbeliségben, másrészt pedig az árt alaktani analógiájára is létrejöhetett; vö. sérik : →sért, →válik : →vált stb. A török származtatás jelentéstani nehézségeket is hordoz magában. Azzal is számolhatunk, hogy a finnugor eredetű szót az ősmagyarban törökségi nyelvek is befolyásolhatták. Az árt szó végi t-je magyar műveltető képzőnek látszik.  ⚠  Az a nézet, amely szerint az árik és az árt más-más ótörök szó átvétele volna, kevéssé valószínű.

☞ EtSz. árik a.; MSzFE.; TESz.; NyK. 74: 427; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT. árik a.; Honti: NyÓtör. 11UN UEW. № 28