ádázik ∆ A: 1533 Hydrophobus: Adazo [sz.] (Murm. 993–994.); 1810 Adázom [▽] (NSz.) J: 1 1533 ? ’dühöng | wüten’ (↑), 1604 ’ua.’ (Szenczi Molnár: Dict. Lytta a.); 2 1792 ’dühít | wütend machen’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 3 1806 ’sóvárog | sich sehnen’ (MNy. 11: 40); 4 1807 ’tévelyeg | herumirren’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.)

ádáz A: 1604 Ádaz (Szenczi Molnár: Dict.); 1708 Ádáz (Pápai Páriz: Dict.); 1765 adász (MNy. 10: 377) J: ‹mn› 1 1604 ’dühödt | wütend’ # (↑); 2 1753 ’kegyetlen | grausam’ (NSz.); 3 1754 ’vad; szenvedélyes | wild; grimmig’ (MNy. 9: 363) | ‹fn› 1807 ’kutyapetrezselyem | Hundspetersilie (Aethusa)’ (MagyFűvészk. 198)

A szócsalád valószínű alapja, az ádáz névszó ismeretlen eredetű. |  ⌂  Mivel a szó végződését igeképzőnek fogta fel a nyelvérzék, az ádáz-t igeként is használták, vö. →ábráz, →héhel stb. Igei használatát az ikes végződés erősítette meg. Az ádázik első jelentése az orvosi szaknyelvben jöhetett létre. Az ádáz főnévi használatának előzményeként az ádázó bürök ’egy fajta mérgező növény (Conium)’  (1780: Nyr. 61: 18) szerkezettel találkozunk, amely talán a ném. Wutschierling ’ua.’ orvosi szakszó tükörfordításával keletkezhetett; vö. ném. Wut ’düh, dühöngés’, Schierling ’bürök’.  ⌘  Az ádáz melléknévként a nyelvújítás idején vált a köznyelv részévé.  ⚠  Az ádáz-nak indulatszóra való visszavezetése, mongol származtatása és az →áld-dal való összefüggesztése téves.

☞ EtSz.; Gáldi: Szótir. 159; TESz. ádáz a.; EWUng.