őr¹ ∆ A: 1211 ? Euruh [sz.] [szn.] (PRT. 10: 513); 1237 ? Vre [sz.] [szn.] (ÓMOlv. 90); 1321 ? Ermenus [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 391); 1470 ermen kw [sz.] (SermDom. 2: 373); 1670 őrni [?✐] [sz.] (OklSz.); nyj. ör (ÚMTsz.) J: 1 1211 ? ’〈terményt〉 őröl | mahlen 〈Getreide〉’ (↑), 1470 ’ua.’ (↑); 2 1847 ’apróra rág | zerkauen’ (Nyr. 3: 280) Sz: örmény 1211 ? Eurmenes [sz.] [hn.] (PRT. 10: 504); 1470 ’malom | Mühle’ (↑); 1645 ’megőrölt anyag, gabona, őrlemény | Mahlprodukt’ (NySz.)

őröl [1] A: 1416 u./² o̗ꝛlo̗c [sz.] (MünchK. 30va); 1507 Eroly [□] (MNy. 65: 26); 1562 oͤrel (NySz.); 1712 Őrrős [sz.] (OklSz.); 1719 öllő [sz.] (HOklSzj. 125); 1781 ö́röl (NSz.); nyj. ölnek (ÚMTsz.) J: 1 1416 u./² ’〈gabonát〉 lisztté zúz, darál, morzsol; 〈más kemény anyagot〉 apróra zúz v. szétporlaszt | mahlen 〈Getreide〉; zerkleinern, zerreiben 〈Sonstiges〉’ # (↑); 2 1604 ’〈bánat, gond stb.〉 kínoz, emészt vkit | auftreiben’ (NySz.); 3 1669 ’(apróra) rág | zerkauen’ (NySz.); 4 1837 ’fecseg, locsog | schwatzen, faseln’ (NSz.) Sz: őrlés 1574 megheorleſetul (MNy. 62: 233) | őrlet 1599 orlethnÿ [sz.] ‹ige› ’őrlést végeztet, végrehajtat 〈ige〉 | machen lassen’ (MNy. 63: 95) | őrlemény 1645 oͤrlemény (Ballagi A.: RNySz. 435) | őrlet 1836 örlet nemeket (VasárnapiU. 1836. nov. 6.: 358); 1853 örlettel ‹fn› ’a megőrölt anyag 〈fn〉 | Mahlgut’ (NSz.)

Valószínűleg a szócsalád alapja, az őr¹ jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  csuv. avə̄r- ’darál, őröl; forog, körben kering’, arman ’malom’. Vö. még kök-török äbir- ’körbe jár, körben jár, kering’, ujg. ävir- ’forgat, teker, fordul’; hak. ibı̆r- ’körben jár, körbefordul’; stb. Megfelelői a mongol nyelvekben is megvannak.  ⌂  A magyarba átkerült alak *ävir- ’forgat; őröl, darál’ volt. A ’forgat’ jelentés csak az →örmény¹ és az →örvény származékoknál adatolható. Az örmény származék feltehetőleg nem magyar fejlemény, hanem a török *ärmän átvétrele is lehet; vö. még →ködmön. A 2. jelentés metafora.

Az őröl származékszó. |  ⌂  Az őröl feltehetőleg -l gyakorító képzővel, ill. a szóvégi mássalhangzótorlódás feloldásával keletkezett; vö. tárol (→tár¹); vö. még borul (→borít), →őrül stb. A 3. jelentés metafora. A 2. jelentéshez vö. ang. grate ’lerombol, szétzúz, darál, őröl’ > ’kínoz, gyötör, ingerel, bőszít’; a 4. jelentéshez vö. darál ’úgy jár a szája, mint a kereplő, rendkívül sokat beszél; sok információt gyorsan, hadarva elmond’ (→dara).

☞ MNy. 3: 310; UrAltJb. 35: 56; TESz. őröl a.; Ligeti: TörK. 108, 289; EWUng.→ őr², örmény¹, öröm, őrül, örvény