őn × A: 1138/ ? Heunes [sz.] [szn.] (MNy. 32: 133); 1211 ? Eunus [sz.] [szn.] (PRT. 513); 1808 Ö́n hal (Sándor I.: Toldalék) J: ’a pontyfélék családjába tartozó hal | Rapfen (Aspius rapax)’
Örökség a finnugor korból. | ≡ Zürj. (Sz.), (P.) si̮n ’ónos jász, ragadozó őn’; votj. son ’ónos jász’; md. (E.) seńej ’harcsa’, (M.) śeńi ’ua.’; finn säynäs ’ónos jász’; lp. (L.) sēuna, siuna ’jászkeszeg, ragadozó őn’ [fgr. *saβnä ’egy fajta hal’]. ⌂ A magyarban a finnugor szó belseji *β vokalizálódott, az előtte álló hanggal együtt egy ë͜u diftongus keletkezett, amely később egyszerűen ő-vé vált. A szó elejéhez vö. →agg, →ő stb. A szó sokáig csak a nyelvjárásokban élt; a 19. század óta a biológiai szaknyelvben is.
☞ FUF. 2: 258; MNy. 4: 77; NyK. 49: 61; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 886