üzér A: 1840 üzérektől (NSz.); 1845 űzér (NSz.) J: 1 1840 ’kereskedő | Geschäftsmann’ (↑); 2 1856 ’nyerészkedő, a vevőt megkárosító kereskedő; tiltott árukkal, értékkel kereskkedő személy | Schacherer; Schieber’ (NSz.) Sz: üzérkedik 1841 üzérkedést [sz.] (PestiH. 1841. jan. 20.: 32)
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. | ⌂ Az →űz ’gyakorol, folytat, űz ‹tevékenységet›’ szóból -ér névszóképzővel keletkezett az -ér névszóképzős szavak analógiájára; vö. füzér (→fűz¹), →vezér stb. A ma használatos 2. jelentés az eredeti 1. jelentésből jelentésszűküléssel jött létre. ⌘ Nyelvújítási alkotás.
☞ TESz.; EWUng.→ űz