üzekedik [3] A: 1628 uͤzekedve [sz.] (NySz.); 1643 uͤzelkedet [sz.] (Comenius: Jan. 78); 1792 üdzekedni [sz.]; ǘzelkedésnek [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1795 k. Űzekedik [] (NSz.); 1860 Üzekesznek (NSz.); nyj. izekëdik, üddzekëdik (Nyatl. 337.); üzekszik (MNy. 9: 238); üzzekëd (ÚMTsz.) J: 1 1628 ’késztet vmire | zu einer Sache bewegen’ (); 2 1643 ’párosodik 〈állat〉 | stieren, läufig sein’ ()

Származékszó. |  ⌂  Az →űz szóból -kedik visszaható igeképzővel keletkezett. Az üzelkedik változat szó belseji l-je gyakorító képzőnek tűnik (vö. megűzel ’hajt, űz, követ’  (1671: MonTME. 1: 404)), de nem zárható ki, hogy egy szervetlen járulékhang. Az sz-es tőváltozat a →cselekedik : cselekszik, mosakodik : mosakszik (→mos) stb. analógiájára jött létre. Az üzekedik ma már csak 2. jelentésében él.  ∼  Idetartozik nyelvjárási szóként ugyanebből az alapszóból más képzővel: űződik ’felgerjedt, tüzelő’  (1838: Tsz.); üszköl ’ua.’  (1897: MTsz.); stb.

MNy. 34: 283; TESz.; EWUng. űzUN UEW. № 1757