üt A: 1181 ? Vtus [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 22); 1211 Vteh [sz.] [szn.] (PRT. 10: 512); 1258 Iteu [sz.] [szn.] (OklSz.); 1372 u./ ewte (JókK. 77–78) J: 1 1211 ’csapást mér vkire, vmire, ver | schlagen 〈trans.〉’ # (); 2 1273 ’〈villám〉 sújt, belecsap | einschlagen 〈Blitz〉’ (OklSz.); 3 1372 u./ ’ütéssel vhova juttat, lever, bever stb. | (hin)einschlagen, eintreiben’ # (JókK. 31); 4 1499–16. sz. e. ? ’vmit létrehoz, termel, készít, előállít, csinál | etw erzeugen, hervorbringen, machen’ (MNy. 49: 207), 1506 k. ’ua.’ (OklSz.); 5 [főleg igekötővel] 1584 ’megfog, megragad | angreifen’ (Honism. 4: 43); 6 1585 ’〈kártyában, sakkban az ellenfél lapját, figuráját〉 elviszi, elveszi | stechen 〈Kartenspiel, Schach〉’ # (Cal. 1045); 7 1585 ’hasonlít rá | jmdm nacharten, nachgeschlagen sein’ (Cal. 643); 8 1645 ’talál, illik | treffen’ (NySz.) Sz: ütő 1211 [szn.] (); 1550 k. tyzythe ’verekedő, dulakodó személy | Schläger’ (KolGl.) | ütöget 1372 u./ ſmeg ewtewgettem (JókK. 31) | ütköző 1491 Ithkewze ’bajvívó nyereg | Turniersattel’ (OklSz.); 1918 ’sín(ek)en közlekedő járművek lökhárítója | Puffer an Schienenfahrzeugen’ (NSz.) | ütés 1495 e. meń iteſnec (GuaryK. 128) | ütközet 1517 evtkevzetyt (DomK. 129) | ütődött 1884 ütődött ’bolond, félkegyelmű | verrückt’ (NSz.)

Bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vö. vog.  (T.) jikt- ’vág, metsz’; osztj.  (V.) öγət- ’ua.’; zürj.  (Lu.) okti̮- ’kidönt, kivág ‹fát›’; votj. ukti̮- ’ua.’; lp.  (norv.) āvtâtâk ’a fa vágására szolgáló hely télen’ [fgr. *äktɜ- ’üt, ver, kivág, aprít, metsz’].  ⌂  A magyarázatnak jelentős hangtani nehézségei vannak; a tő szó belseji magánhangzójához azonban vö. →ia-fia. A szó belseji *kt > m. t hangváltozáshoz vö. →fut, →jut stb. – Az ütleg ’ütés, verés’  (1785: NSz.) névszó főnevesüléssel keletkezett az ige E/1. személyű alakjából a nyelvújítás korában; vö. félsz (→fél¹), mersz (→mer²). Az ütlegel ’csap, ver, üt’  (1819: MNy. 46: 276) származékszó ebből jött létre igeképzővel.

NyK. 72: 155; TESz.; MSzFE.; UEW. 3: 7; EWUng. bak-, edz, ítél, menny-, párt-, tökkelütött, utál, üteg, ütemUN UEW. № 38