ürü A: 1395 k. vru (BesztSzj. 1007.); 1416 u./¹ o̗ro̗knèc (BécsiK. 129); 1528 evrukkul [ɔ: evruktul] (SzékK. 372); 1538 ewryw (Pesti: Nomenclatura P4); 1571 irű (ErdEml. 2: 380); 1787 ö́rü (NSz.); nyj. üre, ürrü (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’herélt kos | Hammel’ (); 2 1560 k. ’herélt kecske | verschnittener Ziegenbock’ (GyöngySzt. 3766.)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  Kāšγ. irk  ’négyéves bárány’; kipcs. örük  ’fiatal ürü’; kirg. irik ’hároméves ürü’; stb.  ≋  Megfelelői a mongol  nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  A magyarba átkerült alak *irig; a szóvéghez vö. →kölyű, →ünő stb.

MNy. 3: 368; TESz.; MNy. 73: 157; EWUng.