ürge A: 1469 ? urge [szn.] (MNy. 57: 238); 1525 k. ewrge (MNy. 11: 81); 1559 irgeket (Székely I.: Krón. 209b); 1577 w̋rge (KolGl.) J: 1 1469 ? ’fürge mezei rágcsáló | Ziesel (Citellus citellus)’ # (↑), 1525 k. ’ua.’ (↑); 2 1924 ’férfi, pasas | Mann 〈im Arg.〉’ (Zolnay–Gedényi)
Valószínűleg jövevényszó egy ótörök nyelvből. | ≡ Alt. örkö ; hak. örke, örge ; tuv. örge : ’ürge’ [török eredetű]. ⌂ A 2. jelentés tréfás metafora; vö. még a →pók szót. ≂ Tisztázatlan idetartozású: (R.) ír ’ürge’ (1395 k.: BesztSzj. 1099.).
☞ MNy. 3: 368; TESz.; EWUng.