útonálló A: 1668 uton-álló (NySz.); 1763 úton-álló (NSz.) J: ’az utat elálló v. az útban álló tolvaj, rabló | Wegelagerer’
Összetett szó. | ⌂ Az úton (→út + -n szuperesszívusz rag) + álló (→áll¹) + -ó (folyamatos) melléknévi igenévképző) tagokból jött létre, határozói alárendeléssel. Ehhez vö. őrönálló ’őr, őrszem’ (1538: NySz.); ajtónálló ’ajtónál álló őr’ (1570: NySz.); stb. A kifejezés megnevezésére egykor az 1585 útálló ’útonálló’, tkp. ’aki elállja vki útját’ (TESz.), jelöletlen, tárgyas összetett szó szolgált. A szó pejoratív jelentésváltozásához vö. (R.) utat álló tolvaj ’az utat elálló v. az útban álló tolvaj’ (1647: MNy. 57: 431).