úr A: (1002) 1009/ Hurhyda [hn.] (Györffy: DHA. I: 52); 1075/ kereſtur [hn.] (MNL (OL) Dl. 238483); 12. sz. vége/ uromc (HB.) J: 1 (1002) 1009/ ’a hatalom és a vagyon birtokosa | Besitzer von Macht und Vermögen’ # (↑); 2 1180–1183 ’uralkodó, parancsoló | Herrscher, Gebieter’ # (ÓMOlv. 50); 3 12. sz. vége/ ’Isten, Jézus Krisztus | Gott; Jesus Christus’ # (↑); 4 1495 e. ’férj | Ehegatte’ (GuaryK. 79); 5 1527 ’hatalom, uralkodó erő | Macht, herrschende Kraft’ # (ÉrdyK. 632) Sz: uraság 1138/ ? vrſag [szn.] (MNy. 32: 134); 1405 k. vraſag (SchlSzj. 4.) | urad (†1086) 12. sz. Vrodi [szn.] (Györffy: DHA. I: 254); 13. sz. közepe/ urodū ’uracska | Herr’ (ÓMS.) | uralkodó 1372 u./ vralkodaya ‹fn› (JókK. 147) | úri 1400 Vri [szn.] (OklSz.) | uralkodat 1416 u./¹ vꝛalkodatťanac ’uraság, uralom, uralkodás, hatalom | Herrschaft’ (BécsiK. 47) | uralkodik 1416 u./¹ vralkodic (BécsiK. 161) | uracska 1459 Wrachka [szn.] (OklSz.) | ural 1527 Wrallyaak vala ’úrnak elismer, tisztel | jmdn als Herrn anerkennen’ (ÉrdyK. 400); 1836 uralt ’uralkodik | beherrschen’ (NSz.) | urizál 1708–1710/ [sz.] (Bethlen: Önéletír. 193) | uraz 1759–1767 urazza (NySz.) | uraskodik 1783 uraskodni [sz.] ’uralkodik | beherrschen’ (NSz.); 1837 uraskodnak ’urizál, urat játszik | den Herrn spielen’ (NSz.) | uradalom 1786 Urodalomba (NSz.) | uralom 1841 uralom (Szily: NyÚSz.)
Vitatott eredetű. | 1 Ótörök jövevényszó. | ≡ Vö. ótörök urı̈ ’fiatal felnőtt személy’; ujg. urug ’mag, szem; vetés, utód, ivadék’; Kāšγ. urı̈ ’fiú, fiúgyermek’; tat. (N.) oru ’szaporodási képesség’; csuv. vǝ̑rǝ̑ ’mag’; stb. [? < török *ur- ’megtermékenyít, nemz’]. ⌂ A magyarba átkerült alak *uru vagy *uri ’utód, ivadék, rokon’ lehetett. A származás összefügg az örökösök fogalmával és az őket megillető örökséggel, így a korábbi időkben mindenekelőtt a magasabb társadalmi rétegekkel volt kapcsolatos. A jelentésváltozás ’mag’ > ’fiú; örökös’ > ’vagyonos személy’ lehetett. 2 Örökség a finnugor korból. | ≡ Vö. finn uros ’felnőtt; bátrabb férfi, hős’, urho ’hős, dalia’, uros ’hím, hím rénszarvas’; ? lp. (norv.) vârres, vâres ’hím állat’, vârek ’hím rénszarvas’ [fgr. *urɜ ’hím állat’ > ’férfi’]. ▣ ⌂ A magyarázat főleg azért bizonytalan, mert a megfelelők csak a távoli rokon nyelvekben találhatók meg. – A magyarban eredetileg a társadalmilag magas pozíciókban lévők megnevezésére szolgált; a címek és a rangjelzések szociális értékcsökkenéséhez vö. →asszony, tekintetes (→tekint) stb. ⚠ Iráni származtatása téves.
☞ MNy. 58: 133; Collinder: FUV.; TESz.; MSzFE.; MNy. 90: 138, 91: 63, 65: 68; EWUng.→ földesúr, ország, ténsúr, teremburáját, úrvacsora, vargányaUN UEW. № 1094