ösvény A: 1222 uswen [hn.] (OklSz.); 1251 vsuin [hn.] (OklSz.); 1301/ Ewswen [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 505); 1319 vsuen (OklSz.); 1416 u./¹ o̗ſuèṅekbèn (BécsiK. 206); 1459 Kwthfeweswen [hn.] (OklSz.); 1503 eŏsuem (MNy. 60: 16); 1527 ezweenye (ÉrdyK. 576); nyj. ösvent [□] (MTsz.); üsveny (ÚMTsz.) J: 1 1222 ? ’út; keskeny gyalogút, csapás | Weg; Pfad’ # (↑), 1319 ’ua.’ (↑); 2 1416 u./¹ ’keresztút, útkereszteződés; útelágazás | Querweg, Wegkreuzung; Wegverzweigung’ (BécsiK. 23)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A második szótagban a rövid magánhangzó lehet az elsődleges. A szó belseji é-s változatok talán az olyan -vény képzős szavak analógiájára keletkezhettek, mint →eresztvény, öttevény (→önt) stb. A szó belseji sz-es változatok esetleg az ősi s ~ sz hangváltozásra utalnak (vö. →jószág, →sün stb.), azonban analógiásan is keletkezhettek. A 2. jelentés metafora.
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.→ gyalog-