örmény¹ † A: 1211 ? Eurmenes [sz.] [szn.] (OklSz.); 1321 ? Ermenus [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 366); 1336 ? Eurminus [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 366); 1455 Jvan Ermyne [hn.] (OklSz.); 1577 oͤrmenÿ (KolGl.); nyj. őrmín (ÚMTsz.) J: 1 1211 ? ’vízforgás; mélyvíz | Wasserwirbel; Tiefwasser’ (↑), 1455 ’ua.’ (↑); 2 1921 ’forgószél | Wirbelwind’ (ÚMTsz.)
Származékszó. | ⌂ Az alapszó a ’forog’ jelentésű →őr¹ lehet; vö. még →örvény. A szóvég -mény névszóképző; vö. teremtmény (→terem¹), vetemény (→vet) stb. A szó eleji ő rövidüléséhez vö. még →örvény.