ön-¹

I  önmaga A: 1372 u./ ewn maga (JókK. 19) J: ’saját személye, saját maga | er, sie, es selbst’ #II  önbelőle † A: 1372 u./ ewn belewle kÿwl (JókK. 10) J: ’saját magából | aus, von selbst’ | önkéjén † A: 1416 u./¹ o̗nkeieken (BécsiK. 32) J: ’önként, szabad akaratból | freiwillig’ | önbenne † A: 1456 k. wnbenne (SermDom. 1: 448) J: ’személyében | in ihm/ihr’ | önkényén † A: 1520 Enkenniken (Gl.) J: ’önként, szabad akaratból | freiwillig’ | Ilyenek még: önközte ’közöttük | unter ihnen’ (1580 k.: Gl.); önképpen ’saját magától | von selbst’ (1750: NySz.)

Összetett szavak előtagja, azonos az →ön² (→önnön) szóval. |  ⌂  Az utótag →önnön előtaggal is előfordul; vö. 1529 e. wnwn magok ’ő maga, saját maga’  (VirgK. 12v); 1531 ewnnen kehen ’önkéntes’  (ÉrsK. 485). – Utótagok a magyarban (címszók kivételével): belőle (→belül), kéjén (< →kéj), kényén (→kény).

☞ TESz. ön a., ön- a.; EWUng.→ belül, benne, kéj, kény, maga, ön¹, önként, önkény, önnön