öl¹ A: 13. sz. közepe/ ulud (ÓMS.); 1372 u./ meg ewl (JókK. 147); 1410 k. meg elend (MvS.) J: 1 13. sz. közepe/ ’életétől megfoszt | töten, umbringen’ # (↑); 2 1372 u./ ’elpusztít, tönkretesz | vernichten, zugrunde richten’ (JókK. 151); 3 1527 ’zaklat; gyötör | belästigen; plagen’ (Heyden: Puerilium 15); 4 1771 ’〈aránytalanul sok időt, pénzt stb.〉 fordít vmire | auf etw wenden 〈unverhältnismäßige Zeit, viel Geld〉’ (NySz.) Sz: ölés 1323/ ? Emburules [hn.] (OklSz.); 1493 k. megh ewleeseeth (FestK. 159) | öldököl 1416 u./¹ o̗ldo̗clèni (BécsiK. 69) | öldöklés 1416 u./¹ o̗ldo̗klėſt (BécsiK. 69) | öldöklet 1416 u./¹ mėǵo̗ldo̗klèt ’öldöklés | Gemetzel’ (BécsiK. 69) | öldök(ik) 1416 u./² o̗ldo̗kènd (MünchK. 11ra) | öldökés 1416 u./² o̗ldo̗keſt ’öldöklés | Gemetzel’ (MünchK. 25rb) | öldös 1495 e. meg o̗ldo̗ſtec (GuaryK. 38)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) äl͘- ’(meg)öl’; osztj.  (V.), (O.) wel- ’ua.; megfog, elkap’; zürj.  (P.) vij- ’agyonüt, megöl’; votj.  (Sz.) vi-, vij- ’ua.’ [fgr. *βeδɜ- ’megöl’].  ⌂  A szó eleji ö az alapnyelvi *β utáni palatális magánhangzó labializálódásával, majd nyíltabbá válásával jött létre; vö. →össze, →öt stb. A 3.és 4. jelentés metafora a 2. jelentés alapján.

☞ Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ üldUN UEW. № 1135