ökörnyál A: 1667 oͤkoͤr nyálat (Lippay: PosoniK. 3: 263); 1780 ökörnyál-is (NSz.) J: ’bizonyos pókfajták lazán szőtt, 2–3 m hosszú, a szélben lebegő, szálló fonadéka | Marienfäden’
Összetett szó. | ⌂ Az →ökör + →nyál összetételi tagokból keletkezett, jelöletlen, birtokos jelzős alárendeléssel. Keletkezésének alapja a vándorpókoknak ősszel a levegőben szállongó fonala, amely az ökör nyálához hasonlít. Hasonló szemlélethez vö. ném. (N.) oxengâwa ’ökörnyál’, tkp. ’az ökör nyála’ (a gâwa a ném. Geifer ’nyál ‹különösen állaté›’ népi változata).