ököl [4] A: 1138/ vkledi [sz.] [szn.] (MNy. 32: 203); 1250 ? Ekel [szn.] (FNESz. Ekel a.); 1405 k. vkul (SchlSzj. 390.); 1510 evkevllel (MargL. 165); 1531 ekleztetel wala [sz.] (ThewrK. 5); 1531 ėkó̗llel (ThewrK. 191); 1774 Ököly (NSz.) J: ’összeszorított kézfej | Faust’ #
Valószínűleg belső keletkezésű, feltehetőleg egy fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A szótő ismeretlen eredetű. A szóvég esetleg -l névszóképző. ≂ Tisztázatlan idetartozású: (N.) ököj, ükre ’a fának az a része, ahol a törzs elágazik; a kocsirúd kettéágazása a tengely alatt’ (ÚMTsz.); (N.) üklely ’ua.’ (Tsz.); (N.) üklő ’kétágú nyeregkápa’ (NéprÉrt. 25: 37).
☞ TESz.; EWUng.→ öklel