ócska A: 1581 el och~kultak [sz.] (MNy. 80: 372); 1604 Avaczka (Szenczi Molnár: Dict. Vétulus a.); 1604 O'czka (Szenczi Molnár: Dict.); 1785 olcska (MNy. 55: 549) J: 1 1581 ’régi, elhasznált, elnyűtt | alt, abgenützt’ # (↑); 2 1803 ’elcsépelt, érdektelenné vált 〈mondanivaló, fogás stb.〉 | abgedroschen’ (NySz.); 3 1810/ ’silány, vacak, csekély értékű | schlecht, wertlos’ # (NSz.) Sz: ócskás 1755 ócskás ’régi, elhasznált, elnyűtt | alt, abgenützt’ (MNy. 60: 372); 1857 ’csak javítással foglalkozó iparos | nur Reparaturen machender Handwerker’ (NSz.); 1884 ’ószeres | Altwarenhändler’ (NSz.)
Származékszó. | ⌂ Az →ó¹ ’régi; elhasznált, lehasznált, ócska’ melléknévből -cska kicsinyítő képzővel keletkezett, amelynek itt nyomatékosító funkciója van; vö. jócskán (→jó¹). A 2., 3. jelentés metafora az 1. jelentés alapján.
☞ TESz.; EWUng.→ ó¹