óbester ∆ A: 1632 oberstel (Horváth M.: NEl.); 1636 obristert (Horváth M.: NEl.); 1637 Obriztérrel (Horváth M.: NEl.); 1639 Obester (Horváth M.: NEl.); 1640 oberster (Horváth M.: NEl.); 1704 óberstereknek (Pusztai); 1705 óbesterek (Pusztai); 1707 oberst (Horváth M.: NEl.); 1709 obrusterem (Pusztai); 1805 óbëstër (NSz.) J: ’ezredes | Oberst’
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. Oberst, (N.), (R.) oberster, obrist, obrister: ’katonai rang; ezt a rangot viselő katonatiszt’ a [ném. ober ’felsőbb, magasabb’ melléknév felsőfokú alakjának főnevesülése]. ≋ Megfelelői: holl. overste; szbhv. oberšter: ’ezredes’. ⌂ A szó belseji s-es változatok a délnémetből valók. A szó belseji r kieséséhez vö. →masíroz. ∼ Idetartozik: (R.) obriszter lejtenant ’főhadnagy’ (1605: Horváth M.: NEl.), a ném. Oberstleutnant ’alezredes; ezt a rangot viselő katonatiszt’ átvétele.