szócikk megosztása

ó² A: 13. sz. közepe/ O, Vh (ÓMS.); 1372 u./ oh (JókK. 110); 1708 Óh (Pápai Páriz: Dict.) J: ’〈isz〉 | 〈Interj.〉’ #

Onomatopoetikus szó. |  ⌂  Spontán hangadásból származó indulatszó általában az érzelem, kedélyállapot kifejezésére. A funkciói a szövegkörnyezettől függően eltérőek lehetnek (fájdalom, bánat, csodálkozás, gúny, vágy kifejezésére stb.). Hasonló onomatopoetikus szavak: ném. oh; fr. oh; or. o; stb.: ’‹isz›’.

☞ TESz. óh a.; EWUng.→ á, óhajt, ohó, ojjé