ívik¹ A: 1538 iwas [sz.] (OklSz.); 1645 ivik [▽] (CorpGr. 317); 1662 juvnak (NySz.); 1689 vivástul [sz.] (NySz.) J: ’〈hal〉 ikrát rak, szaporodási tevékenységét végzi | laichen’ Sz: ivadék 1611 ivadékot (MNy. 61: 487)

Valószínűleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Finn juokse- ’fut; folyik; megalszik ‹tej›; párzásra kész, párzó ‹állat›’; lp.  (norv.) juk'sâ- ’elér; célba talál’ vagy (K.) jo̬χ̮se-  ’eltűnik, (el)távozik’ [fgr. *jokse- ’fut; (?) felgerjedt, párzásra kész, párzik’].  ⌂  A magyarázat nehézsége, hogy az eredeti ’fut’ jelentés a magyarban nem adatolt. A ’fut, jár, közlekedik’ : ’felgerjedt, párzásra kész’ jelentéskapcsolathoz vö. →űz : →üzekedik; vö. még vog. χājt-; csuv. t'š́u̬p-; stb.: ’fut, szalad; felgerjedt, párzásra kész’. A hangtanához vö. →íj; A magyar szó eleji i-hez vö. szintén irgalom (→jorgat), →iszik stb. Egyes alakok szü eleji mássalhangzója szervetlen hang; vö. →idegen, →uborka stb.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; MSzFE.; SSA. juosta a.; EWUng.→ egy-, ivarUN UEW. № 187