ínyenc A: 1844 inyénczekből (NSz.); 1865 inyencz, inyencz (CzF.) J: ’válogatottan finom ételeket kedvelő személy | Feinschmecker’

Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. |  ⌂  Az →íny-ből -nc képzővel, amely a →kolonc, →orbánc stb. alapján lett kikövetkeztetve; vö. kedvenc (→kedv), kegyenc(→kegyelem) stb. A ném. Gastronom ’ínyenc’ magyarosítására alkották meg.  ⌘  Nyelvújítási szóalkotás.

TESz. íny a.; EWUng. íny