íny A: 1405 k. en (SchlSzj. 350.); 1456 k. inek (SermDom. 2: 19); 1470 enÿemhez (SermDom. 2: 173); 1508 ińemnek (DöbrK. 65) J: 1 1405 k. ’szájpadlás | Gaumen’ (↑); 2 1405 k. ’torok | Rachen’ (SchlSzj. 351.); 3 1527 ? ’ízlés | Geschmack’ (ÉrdyK. 50), 1699 ’ua.’ (NySz.); 4 1538 ’foghús | Zahnfleisch’ # (Pesti: Nomenclatura E4)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  ? zürj.  (Sz.) an, piń-an ’foghús’ (piń ’fog’); ? votj.  (Sz.), (K.) aŋ ’ua.; szájpadlás, íny’; finn ien, ikenen [birtokos eset] ’foghús’ [fgr. *ike(-ńɜ vagy -nɜ) ’szájpadlás, íny; foghús’]. A permi szó szó eleji magánhangzóját feltehetőleg a zürj.  (P.) an ’pofacsont, állkapocs’ és votj.  (Sz.) aŋ ’állcsont’ befolyásolta. A -ńɜ vagy -nɜ képző már a finnugor korban a tőhöz kapcsolódhatott. A finnugor szó belseji *k spirantizálódott megfelelője (*γ) a magyarban hangzóközi helyzetben kiesett; a magánhangzó nyúlásához vö. →nyúl.

☞ AkÉrt. 27: 74; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ ínyencUN UEW. № 144