ín² A: 1211 ? Inos [sz.] [szn.] (PRT. 10: 506); 1350 k. yn (OklSz.) J: 1 1350 k. ’lábszárín, lábszár | Bein, Wade’ (↑); 2 1405 k. ’ideg | Nerv’ (SchlSzj. 387.); 3 1506 ’kötél | Seil’ (OklSz. háló-ín a.); 4 1506 ? ’az izmot a csonthoz erősítő, kötőszöveti rostból álló szalagszerű képződmény | Sehne, Flechse’ # (WinklK. 206), 1518 k. ’ua.’ (SándK. 38); 5 1533 ’izom | Muskel’ (Murm. 748.); 6 1550 k. ’szájpadlás, íny; torok | Gaumen; Rachen’ (KolGl.); 7 1584 ’inda | Ranke’ (NySz.); 8 1608 ? ’vérér | Ader’ (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 250), 1842 ’ua.’ (NSz.); 9 1689 ’íjideg | Bogensehne’ (NySz.) Sz: inas 1211 ? [szn.] (↑); 1519 ynaſſ ’erős | stark’ (JordK. 343); 1519 ? ’inakkal átnőtt, inas, mócsingos | flechsig’ (JordK.); 1527 ’ua.’ (ÉrdyK. 131)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) tɛ̄n ’(vér)ér; ín, húr, ínrostokból készült cérna’; osztj.  (V.), (O.) lan ’(vér)ér; húr, ín’; zürj.  (Sz.) se̮n ’ua.’; votj.  (Sz.) se̮n ’ín, húr, állati ín’; cser.  (KH.), (U.), (B.) šün’húr, ín’; md.  (E.), (M.) san ’ua.; (vér)ér’; finn suoni ’ua.’; lp.  (norv.) suodnâ ’ín, ínfonal, húr, hegedűhúr; ütőér, verőér; vízér’; – jur. teɁ ’ínból készült zsinór’; szelk. čên ’húr, ín’; kam. ten ’ua.’; stb. [uráli *se̮ne vagy *sōne: ’(vér)ér; húr, ín’].  ≋  Megfelelői: óind snā́van- ’húr, ín, szalag’; lat. nervus ’húr, ín’; tokhár ṣnõr ’ua.’; stb.  ⌂  A szó eleji uráli *s > m. Ø hangváltozáshoz vö. →ev, →ujj¹, →ujj² stb. A másodlagos jelentések leginkább metaforák az eredeti 4. és 8. jelentés alapján. A 3. és 9. jelentés azzal is magyarázható, hogy a kötelet, zsinórt, madzagot ill. íjhúrt az ősidőkben állati inakból készítették. A 4. és 5. jelentésből, jelentésszűküléssel, ill. metonímiával keletkezett 1. jelentés ma inkább csak szófordulatokban él (mint pl. inába száll a bátorsága ’a szíve a lábszárába csúszott le’). A 6. jelentés az →íny hatására keletkezhetett.

☞ JSFOu. 30/5: 58; TESz.; MSzFE.; MSFOu. 151: 316; IUSprK. 41; EWUng.→ enervál, inal, inas, ínpókUN UEW. № 894