éter A: 1757 Aetherrel (MNy. 64: 352); 1780 étheres [sz.] (NSz.); 1869 éterparányok (NSz.) J: 1 1757 ’az a régebben feltett igen finom anyag, amely a világűrt kitölti | den Weltraum erfüllender hypothetischer feinster Stoff’ (↑); 2 1780 ’egy fajta narkotikum, altatószer | Art Narkosemittel’ (↑); 3 1793 ’a felső levegőréteg; égboltozat | die oberste Luftschicht; Himmelsgewölbe’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. aether ’a légkör legfelső rétege; levegő’, (h.) ’levegő; ég ‹elvont értelemben is›’, (tud.) ’egy fajta bódítószer’ [< gör. αἰϑήϱ ’legfelső, finom, tiszta levegőréteg’]. ≋ Megfelelői: ném. Äther; fr. éther; stb.: ’éter’. Kémiai szakszóként való felhasználása azon alapul, hogy az éternek nevezett folyadék átlátszó, víztiszta anyag. ⌂ 1. és 3. jelentésében a választékos nyelvhasználat szava.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ etióp