átló A: 1786 Átallója (Nszt.); 1787 átagló (Nyr. 1: 46); 1789 általló (NSz.); 1830 átló (Keresztesi: Mat. 82) J: 1 1786 ’átmérő | Durchmesser’ (↑); 2 1787 ’négy- v. sokszögű idomnak két nem szomszédos csúcsát összekötő egyenes | Diagonale’ # (↑)
Származékszó szófajváltása. | ⌂ Az →által határozószó tévesen igének felfogott átal változatából jött létre az -ó folyamatos melléknévi igenévképzővel. Tudatos szóalkotás eredménye, melynek latin mintája is lehetett; vö. lat. diagonalis ’átló’ [< gör. διαγώνιος ’ua.; átlós’, tkp. ’a szögek között áthaladó’]. – Az átló alak az átalló-ból keletkezett az a kiesésével. A rövidebb alakot Bolyai Farkas honosította meg, és ma csak 2. jelentésében használatos. ⌘ Nyelvújítási szó.
☞ TESz.; EWUng.→ által