átkoz A: 1372 u./ atkoʒtattatnÿ [sz.] (JókK. 33); 1533 adkoz (Komjáti: SzPál. 51) (Nyr. 18: 360) J: 1 1372 u./ ’elkárhoztat | verdammen’ # (↑); 2 1390 k. ’szid; átkot mond | schimpfen; fluchen’ # (MondGl.); 3 1456 k. ’felizgat, fellázít | aufreizen’ (SermDom. 1: 212); 4 1456 k. ’kiközösít 〈egyházból〉 | mit Bannfluch belegen’ (SermDom. 2: 666) Sz: átkozat 1416 u./¹ atkozotnac ’(el)átkozás, megátkozás | Verfluchung’ (BécsiK. 153) | átkozott 1416 u./² atkoʒot (MünchK. 93ra) | átkozódik 1416 u./² atkoʒodni [sz.] (MünchK. 52ra)

átok [4] A: 1416 u./¹ Atoc (BécsiK. 185); 1517 atkyaual (DomK. 136); 1531 attokbelÿ [sz.] (ÉrsK. 9) J: 1 1416 u./¹ ’elátkozás, átkozódás | Fluch’ # (↑); 2 1474 ’kiközösítés 〈egyházból〉 | Kirchenbann’ (BirkK. 8) Sz: átkos 1583 atkos (NySz.)

A szócsalád alapja, az átkoz bizonytalan eredetű, talán származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A tő talán finnugor eredetű, és feltehetőleg azonos az →áld tövével. A végződés gyakorító képző; vö. tudakozik (→tud), váltakozik (→vált) stb. A ’(meg)áld’ ~ ’(el)átkoz’ jelentésviszony két ellentétes irányú jelentésszűkülés eredménye lehet. Hasonló jelentésösszefüggésre más nyelvekben is van példa; vö. finn siuna- ’áld’ : észt siuna- ’szidalmaz’; lat. sacer ’szent; átkozott’; fr. sacré ’ua.’.

Az átok elvonás. |  ⌂  Valószínűleg az átkoz-ból jött létre.

A szócsaládhoz még |  ⌂  A tő viszonya az osztj.  (V.), (Vj.) at- ’meghív, megrendel; mond’ igéhez tisztázatlan.  ≁  Nem tartozik ide: Althok zallasa  [hn.]  (1446: NévtD. 25: 71); ez a magyar Oltuk  [szn.]  (1393: Nyr. 106: 220) személynévből származik.

☞ MNy. 48: 61; MSzFE. áld a.; TESz.; MNy. 68: 216; UEW. 834; EWUng.→ áldUN UEW. № 1725; UEW. № 9