ásít A: 1372 u./ aſoytanÿ [sz.] (JókK. 160); 1405 k. aſſoÿtoch (SchlSzj. 359.); 1470 k. aſeÿt (ZirciGl. 8.); 1590 Aasitas [sz.] (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 110) J: 1 1372 u./ ’szájat tát | den Mund aufsperren’ (↑); 2 1405 k. ’〈főleg álmosság, unalom miatt〉 szájat önkéntelenül kitátva mély lélegzetet vesz | gähnen’ # (↑); 3 1470 k. ’hortyog | schnarchen’ (↑); 4 1533 ’óhajt | wünschen’ (NySz.); 5 1577 k. ’krákog, köhécsel, köhint | sich räuspern’ (OrvK. 21) Sz: ásítozik 1577 asitozni [sz.] (KolGl.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Töve azonos az →á indulatszóval, végződése mozzanatos-műveltető képző. A szó belseji s gyakorító képző lehet; vö. még →ácsingózik, →ácsorog. A 4. jelentés valószínűleg az →áhít hatására jöhetett létre. ⚠ A fgr. *ᴕćɜ- igével való egyeztetése kevésbé valószínű.
☞ MNy. 50: 266; TESz.; UEW. 591; EWUng.→ á, ácsingózik, ácsorogUN UEW. № 1181