áspis A: 1372 u./ yaſpiſkyon (JókK. 147); 1416 u./³ aſpiſc, Aſpíſon (AporK. 2, 51); 1606 áspis (Pázmány: ÖM. 2: 383); 1863 Sáspis (Kriza [szerk.] Vadr. 515) J: 1 1372 u./ ’mérgeskígyó | Art Giftschlange’ (↑); 2 1770/ ’házsártos asszony | zänkisches Weib’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. aspis ’mérgeskígyó’, (h.) ’ua.; ez mint a gonosz jelképe’ [< gör. ἀσπίς ’mérgeskígyó’]. ≋ Megfelelői: ang. asp, aspic; fr. aspic; stb.: ’ua.’, a francia nyelvben ’rágalmazó, intrikus’ jelentésben is. ⌂ A szó belseji, ill. szóvégi s-hez vö. →árestál, →április stb. A jáspis alakváltozat a →jáspis, a sáspis pedig a →sás hatására keletkezhetett.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ aszpik