ártány A: (†1075) 1217/ rikachi Artand [sz.] [hn.] (MonStrig. 1: 55); 1247 artan (OklSz.); 1550 k. artanÿ (MNy. 86: 251) J: ’herélt kandisznó | verschnittener Eber’
Bizonytalan eredetű, talán ótörök jövevényszó. | ≡ Vö. ujg. arı̈t-; türkm. art-; kirg. arı̈t-, art-; stb.: ’tisztít; kiherél’ [< török *arı̈- ’tisztul’]. ⌂ A magyarba talán a nem adatolható török befejezett melléknévi igenévi török *artan ’herélt’ > ’herélt kandisznó’ kerülhetett át. Mivel a sertésnevelés nomád életformában nem lehetséges, az átadó nyelv csakis olyan törökségi népé lehetett, amely már letelepült vagy legalábbis félnomád életmódot folytatott. A szóvégi palatalizációhoz vö. →boszorkány, →tömény stb.
☞ Gombocz Z.: BTLw.; EtSz.; TESz.; Ligeti: TörK. 284; EWUng.→ verő-